Hogy ettől gazdag-e Svájc, nem tudom, de alapjában véve még viccnek sem rossz ez a kis történet:
Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését. Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra.
Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta:
- Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket? Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk, és a későbbi minőségi problémák kizártak.
Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.
Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.
Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban?
Ekkor hátra kell dőlni, és behunyt szemmel, esetleg egy rövid szunyókálás után, pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán kell-e nekünk ez a szar?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése