Erre jó példa egy kis párbeszéd, ami a demokrácia hazájában, az USA-ban zajlott egy magyar zsaru meg egy amerikai sheriff között kint valami verseny alkalmával.
Arról volt szó, hogy a seriff elmesélte, hogy ha valaki gyorsan hajt, mögé megy az autóval, és felveszi azt a tempót, amivel az előtte haladó megy.
Ha ez a tempó magasabb a megengedettnél, akkor kiszedi a kocsit és bírságol.
Magyar zsaru kérdése tolmácson keresztül:
- És hogy bizonyítod, hogy valóban gyorsan hajtott?
Sheriff :
- Nem értem a kérdést. Még egyszer, please!
- Hogy bizonyítod be, hogy tényleg gyorsan hajtott?
- Hát, mögé megyek és megnézem a km-órámat, hogy mennyit mutat, ha felveszem a tempóját.
- Igen, de hogy bizonyítod?
- Nem értem... - mondja a Sheriff.
- Hát, tegyük fel, az ember azt mondja, hogy nem is ment annyival.
- Nem mond ilyet.
- Miért nem?
- Mert én vagyok a sheriff. Én megmondom, mennyivel ment, és ő fizet.
- És, ha nem fizet?
- Akkor 24 órán belül bíróság elé állítjuk.
- És ott mivel bizonyítod, hogy gyorsan ment?
- Nem értem...- gondolkodik a sheriff, majd a tolmácshoz fordul :
- Azt lefordítottátok neki, hogy én vagyok a sheriff...?
ezt én sem értem. hogy a sheriffnek bemondásra elhisznek bármit, az most jó vagy rossz? vagy vmi tök más a lényeg? elaborate pls. :)
VálaszTörlés